“Z-gen”-ek kontra boomerek?

/ /by

Mennyire foglalkoztatják a generációs kérdések a magyar társadalmat?

 

Népszerű vélekedés, hogy kevés társadalmi jelenség mozgatja meg úgy a fantáziankat és határozza meg úgy a mindennapi gondolkodást, mint a generációk közötti törésvonalak. Sőt, számos politológiai és szociólógia tanulmány alapján ezek a törésvonalak oly mértékben írták át a nyugati típusú demokráciák politikai struktúráít, hogy a legélesebb konfliktusok már nem is társadalmi osztályok, vagy földrajzi régiók között feszülnek, hanem generációk között. De vajon napjaink Magyarországában mennyire töltenek be fontos szerepet a generáció-specifikus identitások, társadalmi érintkezési formák, érték- és előítéletek a mindennapi gondolkodásban? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a legutóbbi országos reprezentatív kutatásunkban, ahol generációs identitásokról és egyes generációkról alkotott véleményekről kérdeztük a válaszadókat az Opinio mobilapplikációs adatfelvétele segítségével.

Az identitás kérdését két irányból közelítettük. Az “objektiv”, leíró megközelítésben arra kértük válaszadóinkat, hogy melyik generáció tagjának tartják magukat. A válaszokat összevetve a “helyes” generációs hovatartozással – ahol a nemzetközileg bevett megközelítés alapján az 1965-ös, az 1981-es, illetve az 1997-es születési évszámokat használtuk a (Baby)-boomer, az X, az Y és a Z generáció elkülönítésére – indirekt módon következtethetünk arra, hogy az egyes generációk számára mennyire fontos a generációs hovatartozás. A “szubjektív”, identitás-fókuszú megközelítés pedig a válaszadókat direkt módon kérdezte arról, hogy mennyire fontos számukra ez a közösségtudat. Az alábbi két ábra (1. és 2. Ábra) a válaszok eloszlását mutatja be generációs bontásban.

 

1.ábra

 

2. ábra

Mindkét megközelítés azonos irányba mutat, miszerint a társadalom többsége számára a generációs identitás se nem különösebben fontos, se nem feltétlenül egyértelmű. Az egész társadalom 41%-a nem tudja (vagy akarja) besorolni magát generációs kategóriába, de azok körében is akik vállalkoznak az önbesorolásra egy jelentős részük helytelenül/pontatlanul teszik ezt. Az önbesorolási hajlandóság, illetve annak pontossága a generációkkal előre haladva lineárisan csökken: míg a Z-generáció tagjainak csak negyede (26%-a) nem tudja/akarja generációba sorolni magát és 54% helyesen jelölte meg a Z-generációs hovatartozáts, addig a (baby)-boomerek körében 67% elzárkózik az önbesorolástól és csak 19%-a teszi meg azt helyesen.

Ennek megfelelően hasonló tendenciát látunk a generációs identitást fontosnak tartók aránya és a generációs hovatartozás között. Míg a Z-generáció tagjainak kb. harmada (32%-a) számára inkább, vagy nagyon fontos az önmeghatározuskban és identitásukban a generációjuk, addig az idősebb generációk körében csak 20% körül alakul ez az arány. Megfordítva: míg a Z-generáció tagjainak csak negyedének egyáltalán nem fontos a generációs identitás, az X generáció tagjainak 42%-a vélekedik így (a baby-boomerek esetén ez az arány valamivel alacsonyabb, 35%).

De tartalmilag mit is jelent a generációs identitás, milyen kollektív tulajdonságokat és attríbutumokat társítunk az egyes generációkhoz? A kérdés megválaszolásához felsoroltunk nyolc, gyakran elhangzó kollektív generációs tulajdonságot (pozitívakat és negatívakat vegyesen) és arra kértük a válaszadókat, hogy válasszák ki a nyolcas listából mindazokat, amik szerintük jellemzőek az adott generációra. Az eredményeket egy úgynevezett radar-ábrán illusztráljuk (3.ábra), ahol az egyes generációkat különböző színekkel jelöltük. Minél közelebb van az egyes generációkhoz tartozó alakzat a radar egy adott csúcsához, annál inkább gondolják az adott generációról, hogy jellemző rá az adott tulajdonság.

 

3. ábra

 

Talán a leginkább kiemelkedő eredmény a Z-generációhoz tartozó sárga kiszögellés: a magyar társadalom 40%-a tartja a Z-generációt elkényelmesedettnek, és szintén viszonylag sokan (25%) felelőttlennek. A pozitív tulajdonságok közül a “kiállnak/kiálltak a jogaikért” és a kreativitás kapott viszonylag sok említést (szintén 25%, illetve 23%-os arányokkal). Az Y (“millennial”) generációval kapcsolatban a “releváns tudásuk van a világról” emelkedik ki 29%-os aránnyal, de viszonylag sokan tartják őket ezentúl motiváltnak (26%) és kreatívnak (25%) is. Az X generációval kapcsolatban kevésbé markánsak a vélemények, de az ő esetükben is a releváns tudás (27%) emelkedik ki. Végezetül a baby-boomerekről a népszerű sztereotípiának megfelelően a szűklátókörűség kap relatív sok említést (24%), de érdekesesség az elsősorban amerikai és nyugat-európai generációs viták tükrében, hogy viszonylag kevesen tartják őket felelőtlennek (12%), vagy önzőnek (14%).

Hajlamosak lehetnénk azt gondolni, hogy minden egyes generáció szereti előtérbe helyezni (és túlértékelni) a saját pozitív tulajdonságait, és háttérbe szorítani (szemet hunyni felette) a negatívakat. De közel sem ez a helyzet. A fenti eredmények közül például a Z-generáció elkényelmesedettségéről alkotott képet magának a Z-generációnak is a 38%-a osztja, az Y-generáció sem tekinti magát kreatívabbnak (26%), mint az egész felnőtt társadalom tekinti őket, és az X-generáció sincs úgy eltelve a maga releváns tudásától a világról (27%). Egyedül a (baby)-boomer generációból hiányzik ez a fajta “önkritika”: csupán 7%-uk osztja a szűklátókörüségükről alkotott véleményt, noha ebben az is szerepet játszhat, hogy a szűklátókörűség egy jóval terheltebb és pejoratívabb kollektív bélyeg (mint például az elkényelmesedettség), így ennek elfogadása jóval magasabbra helyezi az önkritikai küszöböt.

Az egyes tulajdonságon túl arra is rákérdeztünk, hogy milyen attitűdökben és magatartásformákban fedezik fel a válaszadók az elsődleges generációs különbségeket. Itt egy 9-elemes listával dolgoztunk, amelyből maximum 3-at jelölhettek meg a válaszadók, mint a legfontosabb különbségek egyike (4. Ábra). A felkínált lehetőségek közül a munkához való viszony és a társadalmi, politikai értékek/világnézet emelkednek ki 37%, illetve 33%-kal és különösen a Z-generáció tagjai látják ez utóbbiban (társadalmi, politikai értékek) a generációs különbségek nyitját 42%-os említésaránnyal. Érdekesség, hogy se a generációs karikatúrákban főszerepet kapó beszédmód és nyelvhasználat, se a komolyabb elemzések fókuszát képező társas kapcsolatok nem kerültek prominens helyre ezen a listán 24, illetve 20%-os említésarányokkal.

 

4. ábra

Összességében elmondható, hogy a generációs identitások messze nem töltenek be akkora szerepet a mindennapos gondolkodásunkban, mint azt a generációkról szóló elemzések jelentős része sejteni véli. Továbbá se az egyes generációkhoz kapcsolható tulajdonságokban, se a generációkat egymástól elválasztó magatartásformákban nincs széleskörű konszenzus, az említésarányok minden egyes tulajdonság vagy magatartásforma esetén messze 50% alatt maradnak. Másképpen megfogalmazva (és a felkínált lehetősek közül legalábbis) nincs olyan generáció-specifikus tulajdonság vagy generációs törésvonal, aminek központi szerepével a magyar társadalom többsége egyetértene. Óvatos konklúzióként kijelenthető tehát, hogy a mindennapos gondolkodást sokkal kevésbé foglalkoztatják a generációs kérdések mint a generációkról szóló tudományos diskurzust.

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Android app
iOS app

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

Én is kutatnék veletek!

 

***

Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat 2024 augusztusában rögzítette az Opinio Institute mobilapplikációs adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország mobiltelefonnal rendelkező, 16 évnél idősebb népességére nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes mobiltelefonnal rendelkező 16 évnél idősebb lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Hogyan szeretünk?

/ /by

Párkapcsolatok, hűség és szexualitás a magyar társadalomban  

 

Közéleti szereplők számára aknamező, kulturális fogyasztásunkban és baráti beszélgetések során slágertéma, gondolkodásunkat végigkíséri a mindennapokban. Ezzel együtt (vagy pont emiatt) a mai napig egy bizonyos fokú szemérmességgel és talán egy csipetnyi képmutatással kezeljük a párkapcsolatokkal, szexualitással, hűséggel és hűtlenséggel kapcsolatos kérdéseket, megnehezítve a magyar társadalom magatartásának és értékítéletének pontosabb és mélyebb megértését a témában. A múlt hónapban végzett baráti kapcsolatokról szóló kutatás-sorozatunkra építve ezúttal egy nagyobb feladatra vállalkoztunk: legújabb, két részes országosan reprezentatív felmérésünkben a magyarok párkapcsolattal és szexualitással kapcsolatos attitűdjeit jártuk körül és ennek legfőbb eredményeit mutatjuk be az alábbi írásunkban. 

A 16-59 éves magyar lakosság többsége (de viszonylag szűk, 56%-os többsége) monogám párkapcsolatban (30%) vagy házasságban (26%) él, 28%-a egyedülálló, és 13%-a alkalmi kapcsolatokban találja meg a lelki és/vagy szexuális társat, társait. A nyitott kapcsolatok, vagy poliamor életmód – azaz több partnerrel, minden érintett számára transzparens módon folytatott tartós szerelmi viszony – viszonylag ritka, a válaszadóknak csak 4% jellemezte így a jelenlegi párkapcsolati helyzetét. Ezzel együtt összességében toleránsnak mondható a társadalom a nyitott kapcsolatok megítélésében, csak 36% nyilatkozott úgy, hogy abszolút ellenzi őket. A nők körében valamivel magasabb a mereven elzárkózók aránya (42%). 

 A monogám házasságban vagy kapcsolatban élők 28%-ának tart legalább 15 éve a kapcsolata/házassága. Értelemszerűen az idő előrehaladtával egyre nagyobb statisztikai esély kínálkozik az ilyen hosszú ideje tartó párkapcsolatra, de a párkapcsolatban vagy házasságban élő 50 év felettieknek is csak egy viszonylag szűk többségének (60%-ának) tart legalább 15 éve a kapcsolata vagy házassága. 

A párkapcsolatban élők többsége (71%-a) nagyon, vagy inkább elégedettnek érzi magát a kapcsolatával, bár a szubjektív megélést övező bizonytalansági faktorok és a társadalmi elvárásokból fakadó megfelelési kényszerek miatt mindig óvatosan kell bánni az ilyen típusú önbevallásos arányszámokal. Ezzel együtt is érdekes, hogy a nők körében gyakoribb az elégedetlenség: míg a férfiak 46%-a teljesen elégedett, a nők 36%-a nyilatkozott így. A férfiak mindössze 18%-a adott ambivalens “is-is” választ a nők 26%-ával szemben az erre vonatkozó kérdésre. 

A magyarok többségének amúgy korlátozottnak mondható a számszerű tapasztalata a hosszútávú párkapcsolatokról (1.ábra – bal panel), ugyanis 25%-nak egy darab tartós párkapcsolata volt életében, 45%-nak 2-3 és 12 %-nak egy sem (ez utóbbi arányszám elsősorban a 16-19 évesek körében mért magas 39%-os arányszámból származik). A férfiakra amúgy nagyobb arányban jellemző a párkapcsolati “kalandozás”, az ő körükben 7%-nak volt 5-nél is több tartós párkapcsolata, míg a nők esetén statisztikai értelemben szinte elhanyagolható ez az arány (1%). 

 

1.ábra

Meglepő eredmény született az arra vonatkozó kérdésre adott válaszokból, hogy milyen tulajdonságokat keresnek elsősorban a magyarok a párjukban (2.ábra, felső panel).  A kedvesség/figyelmesség (58%-os említésarány), a humor (50%) és a lojalitás/hűség (49%) bizonyultak a legfontosabb szempontoknak, de 40% fölötti említésarányt kapott az érzelmi intelligencia és a kölcsönös hobbik, érdeklődési körök is. A párkeresésben – már ami a tartós párkapcsolatokat illeti – a vonzó külsőt csak 34%-nyian nevezték meg a legfontosabb szempontok egyikének, noha a férfiak körében jóval többen, 40% helyezte ezt a szempontot is előkelő helyre a nők 28%-ával szemben. A “magas társadalmi státusz” és a “jó anyagi helyzet” a legkevésbé fontos szempontok egyikének bizonyultak. A hosszútávú sikeres kapcsolat receptjét egy szabadszavas kérdéssel is megközelítettük, a válaszokat egy szófelhő formájában illusztráljuk (3. ábra). 

 

2. ábra

 

3. ábra

Kutatásunkban külön kitértünk a szexuális kompatibilitásra, és a szexuális vonzalmat meghatározó tényezőkre is. A döntő többség (78%) inkább fontos-nak, vagy egyenesen elengedhetetlennek tartja a szexuális kompatibilitást a párkapcsolatokban és se nemek, se életkor, se egyéb demográfiai tényezők szempontjából nincs jelentős különbség e tekintetben.  

A szexuális partnerek számában (1. ábra, jobb panel) azonban már érdekes különbségek fedezhetőek fel társadalmi csoportok között. A magyaroknak tipikusan 2-5 (33%), illetve 6-10 (20%) szexuális partnerük volt eddigi életük során, a 20-at meghaladó szám viszonylag ritka (10%), az 50-et is meghaladó szám pedig majdhogynem elenyésző (3%). A népszerű sztereotípiát, miszerint a férfiak körében gyakoribb a szexuálisan “kicsapongó” életvitel csak részben igazolják vissza kutatási eredményeink. Igaz ugyan, hogy a férfiak körében magasabb a 10-nél több szexuális partnerrel rendelkezők aránya (26% a nők 17%-ához képest), ugyanakkor a férfiak körében is a 2-5 (28%), illetve az 5-10 (20%) szexuális partner a legjellemzőbb. Amiben látványosabb különbségek fedezhetőek fel, az az életkor. A 16-19 évesek többségének (52%), de a 20-29 évesek 18%-ának sem volt még semmiféle szexuális tapasztalata, illetve egy további 22, illetve 24%-nak egy szexuális partnere volt eddig csupán. Az ország egészéhez képest a fővárosban gyakoribb, hogy az embereknek több partnerük is volt: a budpestiek 17%-a 11-20 és egy további 9% 21-30 szexuális partnerről számolt be élete során. 

A párkapcsolatokhoz hasonlóan rékérdeztünk arra is, hogy a szexuális érdeklődés felkeltésében milyen tulajdonságok a legfontosabbak a válaszadók szerint (2. Ábra, alsó panel). Noha a párkeresésben betöltött legfontosabb tulajdonságok (kedvesség, figyelmesség, humor stb.) itt is prominens helyen szerepelnek, nem túl meglepő módon a szexuális érdeklődésben felértékelődik a vonzó külső szerepe (55%), különösen a férfiak esetében (62% a nők 47%-ával szemben). Külön kitértünk arra is, hogy van-e olyan népcsoport vagy nemzet, amelynek tagjait általában vonzóbbnak találják a magyarok (4.ábra). Noha a relatív többség (39%) nemleges választ adott, a választani tudók között a latin-amerikaik végeztek ez élen 17%-os említésaránnyal, szorosan mögöttük a Japánon kívüli távol-keletiek (16%), a nyugat- és dél-európaiaik (15%), illetve a japánok (14%).  Itt is érdekes különbségek mutatkoznak meg a nemek között: míg a Japánon kívüli távol-keletieket (23%) és a japánokat (20%) a férfiak tartják különösen vonzónak, a nők hajlamosabbak visszautasítani, hogy a szexuális vonzalmat népi/nemzeti alapon közelítsék meg (46% a férfiak 31%-ával szemben). 

 

4. ábra

Kutatásunk harmadik része a hűség és a hűtlenség témáját járta körbe. Elvi szinten nagy egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy mind az érzelmi, mind a testi hűség rendkívül fontos: az előbbit a magyarok 91%-a, az utóbbit 87% tartja inkább, vagy elengedhetetlenül fontosnak. A “gyakorlat” azonban árnyaltabb képet fest: a válaszadók egyharmada már legalább egyszer, azon belül 18% többször is megcsalta már a partnerét. Még nagyobb a bizalmatlanság a partnerek felé, ugyanis a válaszadók 38%-a bizonyosan tudja (saját állítása szerint), hogy a partnerük már megcsalta és egy további 32% valószínűsíti, hogy előfordult már ilyen, csak nem tud róla bizonyosan. Érdekesség, és némileg szembemegy a népszerű sztereotípiákkal, hogy a nők nagyobb %-a állítja azt, hogy már megcsalta a partnerét legalább egyszer (38% a férfiak 30%-ával szemben). Ezzel egyidejűleg viszont ők a bizalmatlanabbak is: a nőknek csak 29%-a bizonyos abban, hogy a partnerük még sosem csalta meg őket, míg a férfiaknál 35% ez az arány. Korosztályok szerint vizsgálva a bontást (5. Ábra) jól látható, hogy a korral előrehaladva egyre általánosabbá válik a hűtlenség megtapasztalása a párkapcsolatokban: míg a 20-29 éves generáció háromnegyede még nem csalta meg a partnerét (és 43% bizonyosan állítja, hogy a partnerük sem követett el hasonlót még soha), az 50-59 éves korosztály már alig több, mint fele (54%-a) volt mindig hű az aktuális partneréhez és csak 24%-uk biztos benne, hogy  a hűségük viszonzásra talált. 

 

5. ábra

A hűtlenség és a megcsalás fogalmai azonban óhatatlanul szubjektív kategóriák és ahány ember, annyi lehetséges definíció képzelhető el arra nézve, hogy pontosan mi minősül megcsalásnak. A különböző lehetséges “vörös vonalak” feltérképezésére is vállalkoztunk, arra kérve a válaszadókat, hogy egy széles szituáció-skálából (12 lehetséges szituációból) válasszák ki azokat, amelyeket ők személy szerint megcsalásnak tekintenek, ha ők tennék a partnerükkel, illetve ha a partnerük tenné ővelük. Tompítva annak a módszertani kockázatát, hogy a kognitív disszonancia redukció egy formájaként a válaszadók igyekeznének azonos válaszokat adni a két kérdésre és elferdíteni az igazságot annak érdekében, hogy következetesnek tűnjenek, a két kérdést két külön kérdőívben helyeztük el. 

Ennek megfelelően ki is rajzolódott egy fajta kettős mérce az emberek többségének megítélésében: a 12 szituáció többsége esetén (6. Ábra) lényegesen nagyobb arányban tekintenék megcsalásnak az adott helyzetet, amennyiben a válaszadó partnere (és nem maga a válaszadó) követné el. Kivétel ez alól a mással létesített szexuális kapcsolat, amit széles körben megcsalásnak tekintenek a válaszadók az elkövető személyétől függetlenül. A kettős mérce azonban kifejezetten látványos méreteket ölt a más irányába érzett erős fizikai vonzalomra, illetve a mással töltött több időre vonatkozóan. Mindkét szituációra csupán 24%-nyian tekintenek megcsalásként, ha a saját maguk ’követik el’, de 38-39%-nyian már hűtlenségnek aposztrofálnák a helyzetet, amennyiben a partnerük érezne/viselkedne így. Ez a fajta kettős mérce amúgy a női és a férfi válaszadók körében egyaránt jelen van, noha a nők jellemzően alacsonyabbra helyezik a megcsalás “belépési küszöbét”. A különbség különösen látványos a problémák megbeszélésével kapcsolatban: míg a női válaszadók 42%-a tekinti megcsalásnak, ha a partnerük mással beszéli meg a problémáit, a férfiak esetében csak 27% ez az arány. 

 

6. ábra

Miért csaljuk meg partnerünket? Noha az ok-okozati láncok pontos feltérképezése jócskán túlmutat egy kérdőíves kutatás keretein, a lehetséges okok kiválasztására is megkértük azokat a válaszadókat, akik úgy nyilatkoztak, hogy már legalább egyszer megcsalták partnerüket. Pozitívumnak tekinthető, hogy kevesen, mindösszesen 8 %-nyian írják a hűtlenséget alkohol és egyéb tudatmódosító szerek számlájára. A válaszadók többsége e helyett a kapcsolatukban megmutatkozó szexuális (17%) vagy érzelmi (36%) hiányérzetre vezeti vissza a döntését, míg egy további 20% – saját meglátása szerint – egyszerűen csak kalandvágyát elégítette ki a félrelépéssel.

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Android app
iOS app

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

Én is kutatnék veletek!

 

***

Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat két különböző adatfelvétel segítségével rögzítettük mobilapplikációs adatfelvétel segítségével 2024 júliusában. A mintanagyság az egyes adatfelvételek során 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16-59 éves lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 és 59 év közötti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

A magyar társadalom véleménye és tapasztalata a baráti viszonyokról

/ /by

“Azért vannak a jóbarátok…” Miért is?  

 

Széles körben osztott vélekedés, hogy napjainkban egyre gyengülnek a személyes kapcsolatok és egyre általánosabbá, össztársadalmi problémává válik a magány. Többek között ennek a vélekedésnek a megalapozottságát járta körül az Opinio Institute legújabb, három részes kutatás-sorozatában, amelyben a barátság témakörével kapcsolatban kérdeztük a magyar válaszadók véleményét és személyes tapasztalatát országosan reprezentatív mintán*. 

A kutatás első része általános véleményekre és attitűdökre fókuszált a barátsággal kapcsolatban. A magyar válaszadók egyöntetűen (86%) egyetértenek a régi közmondás igazságával, miszerint “madarat tolláról, embert barátjáról”. Egy fokkal megosztottabbak a vélemények egy másik népszerű vélekedéssel kapcsolatban, miszerint ‘a kor előrehaladtával egyre nehezebb barátkozni’. Ezzel már csak a társadalom 57%-a ért inkább, vagy teljes mértékben egyet, további 29% pedig bizonytalan a kérdésben. Többek között ezzel (is) állhat összefüggésben az az eredmény, hogy az önbevalláson alapuló magányérzet – ami a valós megéléshez képest jelentős mértékben lefelé torzíthat – széles körben jelen van a társadalomban: 22% elég gyakran és egy további 12% nagyon gyakran érzi agát egyedül. Érdekesség, hogy a közvélekedéssel szemben az idősebb generációk nem számolnak be nagyobb arányban ilyen érzésekről, ezzel szemben a legfiatalabb, 16-19 éves korcsoport tagjai az átlagot jelentősen meghaladó, 47%-os arányban érzik magukat magányosnak a barátok hiánya miatt. Az okok részletes feltárására nem vállalkoztunk a kutatásban, de talán ebben az arányszámban is tetten érhető a fiatal generációk gyakran hangoztatott visszavonulása a személyes kapcsolatoktól a digitális tér felé. 

A kutatás általános részében külön rákérdeztünk a barátság és a párkapcsolatok relációjára. Megosztó kérdésnek bizonyult az exekkel való baráti viszony ápolása: a társadalom 26%-a egyáltalán nem hisz ilyesmiben, egy hasonló méretű, 25%-os kisebbség számára ez természetes kimenetel, hiszen velük is előfordult már ilyen, míg a válaszadók kb. fele ugyan nem tapasztalt ilyet személyesen, de elvben nyitott az eshetőségére. Érdekesség, hogy az idősebb, 50-59 éves válaszadók tűnnek a leginkább nyitottnak a kérdésben, az ő körükben 37% tekinti természetes lehetőségnek ezt a kimenetelt (amiben szerepet játszhat az is, hogy több idejük és lehetőségük volt megtapasztalni párkapcsolatot követően működő barátságot).   

Alapvetően pozitív annak a megítélése, hogy egy adott párkapcsolaton belül mennyire fontos a barátság: a jelentős többség (67%) szerint elengedhetetlen, hogy az ember párja egyben jóbarátja is legyen és csak elenyésző mennyiségű ember (4%) véli úgy, hogy a kettőt nem érdemes keverni (míg a további 28% szerint a kérdés kapcsolatfüggő). Itt is érdekes korrelációt figyelhetünk meg a kor és a kérdésre adott válaszok között: a korfával emelkedve egyre többen szkeptikusak és bizonytalanok a kérdésben. Míg a 16-19 évesek 79%-a szerint elengedhetetlen a barátság a párkapcsolaton belül, úgy az 50-59 évesek körében már csak 62%-nyian vélekednek így.  

A kutatás második része a válaszadók konkrét baráti körének különböző jellemzőit térképezte fel. A számosság oldaláról közelítve a kérdést, a válaszadók többségének viszonylag kevés olyan ember van az életében, akit “közeli barátként” jellemezne: 60% esetében 3 alatti ez a szám, egy további 28%-nak 3 és 5 között, és csak 12%-nak van több, mint 5 közeli barátja. A baráti körön belül amúgy az azonos nemű barátságok a jellemzőbbek: a válaszadók fele szerint „szinte kizárólag”, vagy „inkább” vele azonos neműek a barátai és kevesebb, mint 10% esetében van többségében az ellenkező nem. A baráti hálókat jelentős mértékben érintette a kivándorlás az elmúlt években, a válaszadók közel felének (46%-nak) él legalább egy közeli barátja külföldön, és a válaszadók közel kétharmada (65%) számolt be arról, hogy megszakadt legalább egy közeli baráti viszonya a huzamosabb távollét (elsősorban, de nem feltétlenül külföldön tartózkodás) miatt. 

Érdekesség, hogy a nők magasabb fokú szociális igényéről szóló sztereotípiára rácáfolva (vagy legalábbis azt némileg árnyalva) a nők körében magasabb a 3 közeli barátnál kevesebbel rendelkezők aránya a férfiakhoz képest (64% az 56%-kal szemben), bár e különbséget részben magyarázhatja az, hogy az idősebb generációk soraiban nagyobb arányban fordulnak elő a nők a magasabb várható élettartalmuk miatt, és az idősebbek körében jellemzően gyengébb a baráti kapcsolatok intenzitása. Míg a 16-19 éves korosztálynak csupán 36%-a rendelkezik 3-nál kevesebb közeli baráttal, az 50-59 éves korosztályban 66%-os ez arány. Az oktatás szocializációs funkciójáról árulkodó tény továbbá, hogy a diplomások körében átlag alatti, csak 54%-os a 3-nál kevesebb közeli baráttal rendelkezők aránya. 

Ezzel összecsengő eredmény, hogy a közeli barátságok eredetére vonatkozó kérdésre adott válaszokból az oktatás emelkedik ki 29%-os részaránnyal (ezen belül 22% középoktatás, 7% pedig felsőoktatás), míg a második legfontosabb barátságépítő közeg a munka világa (23%). Ezekhez képest eltörpül jelentőségében a család (10%), sport vagy egyéb hobbitevékenységek (7%), vagy a spontán alkalmak (pl. bulik, szintén 7%) szerepe. 

A barátságok ápolására vonatkozó kérdésblokkból jól kirajzolódik az is, hogy a magyarok többsége viszonylag ritkán tart személyes kapcsolatot a legközelebbi barátaival: 37% ritkábban, mint havonta találkozik velük és egy további 11% is havonta maximum egyszer, míg a napi szintű kapcsolattartást a válaszadók mindössze 6%-a jelölte meg. Inkább az idősekre jellemző a távolmaradás: míg a 16-19 éveseknek csak egy szűk, 6%-os kisebbsége látja ritkábban, mint havonta a legközelebbi barátait, úgy 30 éves kor felett ez általános magatartásformává válik (a 30 évnél idősebb korcsoportok több, mint 40% nyilatkozott így). A személyes találkozók pótlására amúgy az üzenetküldő alkalmazások (Whatsapp, Viber, Messenger stb.) a leggyakrabban alkalmazott eszközök (38%), amelyek mellett úgy tűnik valóban idejétmúlttá vált a telefon használata (22%). Egyedül az 50-59 éves korosztály jelent némileg kivételt, az ő körükben még elterjedtebb a telefon (33%) az üzenetküldő alkalmazásokhoz képest (25%).  E két megoldáson túl csak egy szűk kisebbség használja még az e-maileket (3%) és az online videókonferenciákat (5%) a barátokkal való érintkezés elsődleges csatornájaként a személyes találkozókon túl. 

A kutatás harmadik részében igyekeztünk mélyebbre ásni a barátságokkal kapcsolatos vélekedésekben, és a barátságok tartalmi aspektusairól tettünk fel kérdéseket. Egy ilyen aspektus a barátságok nehezítő tényezői, azaz hogyan látják a válaszadók az egyéni vagy társadalmi szintű gátló tényezőket, amelyek megnehezíthetik a barátságok kialakulását. A többségi vélekedés szerint egyértelműen az olyan egyéni tényezőkben, mint az eltérő személyiségtípusokban (42%) vagy az egymás barátai, párjai iránt táplált ellenszenvben (43%) keresendő a barátkozási problémák kulcsa, és csak másodsorban jelentenek akadályt az olyan társadalmi tényezők, mint az eltérő szociális, jövedelmi helyzet (33%), politikai nézetkülönbségek (29%), munkahelyen belüli alá-fölé rendeltségi viszonyok (29%) vagy az eltérő nyelvi és kulturális háttér (28%). A korkülönbségek tekintetében pedig különösen megengedőnek tűnik a magyar társadalom (csak 14% tartja nehezítő tényezőnek), alátámasztva azt a népszerű mondást, miszerint „a kor csak egy szám”. A diplomások körében azonban némileg felértékelődnek a társadalmi tényezők, azon belül is a politikai nézetkülönbségek szerepe: a diplomások 41%-a szerint ez is jelentősen gátolja a szoros barátságok kialakulását. 

Szintén alapvetően nyitottnak mutatkozik a magyar táradalom a barátok közötti tabutémákat illetően. A felkínált témák közül egyikről sem állította a válaszadók több, mint negyede, hogy tabuként kezelnék a közeli barátaik körében. Egyedül a párkapcsolati és szexualitással kapcsolatos kérdések (23%), és az anyagiakkal kapcsolatos témák (18%) kapcsán tartózkodóbbak valamelyest a politikához (12%), egymás életmódját érintő döntésekhez (8%), vagy akár az egymás életében előforduló tragikus betegségekhez és halálesetekhez (7%) képest. Ezzel együtt a többségi (52%) vélemény szerint a közeli barátaikkal nincsenek tabutémák, azaz a közeli barátságokra a magyarok többsége valóban egy rendkívül szoros személyes kapcsolatként tekint. 

 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

Android app
iOS app

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

Én is kutatnék veletek!

 

***

Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat három különböző adatfelvétel segítségével rögzítette az Opinio Institute mobilapplikációs adatfelvétel segítségével 2024 június-júliusában. A mintanagyság az egyes adatfelvételek során 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16-59 éves lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 és 59 év közötti lakosának lekérdezése eredményezett volna.

Mandilla Hotel esettanulmány – 57 megjelenés, 2 millió olvasó 

/ /by

A Mandilla Hotel reprezentatív kutatással alátámasztott sajtókommunkációja 

 

2024 tavaszán sajtókommunikációs partnerünkkel és a köveskáli Mandilla Hotel és Étteremmel közösen készítettünk reprezentatív kutatást. A felmérésnek kettős célja volt: egyrészt, hogy a vendéglátó megismerje a Balaton környékén nyaralók szállás és program preferenciáit, valamint, hogy az eredményekből valódi hírértéket jelentő sajtóanyag és sajtómegjelenések szülessenek, ami minél több potenciális vendéghez eljusson. A kutatásban 1042 fő vett részt, az eredményeket pedig 57 online hírportál hozta le, ezzel nagyjából 1.5-2 millió magyar embert elérve.  

Én is kutatnék veletek!

A projekt számokban:  

  • Válaszadók száma: 1042 fő 
  • A kutatás időtartama: 5 nap  
  • Az eredmények értelmezése és a sajtóközlemény megírása: 1 nap 
  • Megjelenések száma: 57 
  • Potenciálisan elért olvasók száma: nagyjából 1.5 – 2 millió  

      ‘Az Opinioval rövid idő alatt nagyon sok ember véleményét és szokásait ismerhettük meg. Az adatokból arra is tudtunk következtetni, hogy a hasonló helyzetben, életkorban, stb… lévő emberek vajon milyen álláspontot foglalnak el a kérdéseinkkel kapcsolatban. A kapott eredményeket egyszerű volt értelmezni, könnyű volt ‘róluk beszélni’, sajtókommunikációs partnerünk segítségével pedig fantasztikus megjelenési számot értünk el. Örömmel ajánljuk a közös munkát!’  – Penziás Réka, a Mandilla Hotel és Étterem tulajdonosa.  

       Miben tudunk segíteni? 

      1.Ismerd meg a célközönséged:  

      • minél inkább ismered a vásárlóid jellemzőit, szokásait, véleményét, annál valószínűbb, hogy megtalálod őket és termékeiddel/szolgáltatásaiddal értéket teremthetsz a számukra.   
      • ne feltételezésekre, hanem valós információra építs: egy piackutatással olyan emberek véleményét és szokásait is megismerheted, akikhez önerőből csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem is tudnál elérni. Ezáltal akár új értékesítési lehetőségeket is felfedezhetsz, vagy megerősítést kaphatsz a jelenlegi stratégiai irányaidról; az, pedig már csak hab a tortán, hogy ha kiveszed a ‘bizonytalansági faktort’ a kommunikációdból, akkor hatékonyabb és eredményesebb leszel. 

      2. Úgy reklámozz, ahogyan a többiek nem: 

      • pozitív márkakapcsolás: egészen más színben fogsz feltűnni a fogyasztók előtt, ha azt látják, hogy téged valóban érdekel, mit gondolnak az emberek. A kommunikációd így sokkal inkább róluk és nem rólad fog szólni, ami sokak számára kifejezetten szimpatikus megközelítés és pozitív képet alakít ki a cégedről.
      • érdekesség és relevancia: a közleményt támogató kutatási adatok segítenek az olvasóknak abban, hogy jobban megértsék a témát. Azáltal pedig, hogy valós emberek véleményét olvashatják egy-egy kérdésben, érdekesebbé válik számukra az információ.
 
      • figyelemfelkeltés: az emberek általában érdeklődnek az új és friss adatok iránt, így az olyan megjelenések, amelyek hiteles felméréseken alapulnak, jobban felkeltik az olvasók figyelmét.  

                       3. Költséghatékony kommunikáció:  

                      • egy több százezres napi látogatottsággal rendelkező weboldalon 24 óráig fent lévő hirdetés ára akár a milliós nagyságrendet is elérheti. Ezzel szemben, ha érdekes információkat tartalmazó felmérést publikálsz, költséghatékony módon kerülhetsz be olyan csatornákra, ahol egyetlen napi hirdetést is nehezen engedhetnél meg magadnak (és nem is veszik le az anyagodat, amint lejárt a fizetett időszak).  

                      Ha te is szeretnéd jobban megismerni, mit gondolnak a fogyasztóid és/vagy értékteremtő kommunikációt folytatnál a vállalatodról, vedd fel velünk a kapcsolatot! Szakértői csapatunk sok éves tapasztalattal, gyorsasággal és flexibilitással áll rendelkezésedre!   

                      Én is kutatnék veletek!

                       

                      Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted, hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

                      Android app
                      iOS app

                      2024-ben így illik

                      / /by

                      Hogyan vélekednek a magyarok az online és az offline etikettről napjainkban?  

                       

                      Egyre többet hallunk arról, hogy a kulturálatlan viselkedés, az egymásra való tekintet nélküli magatartás terjedőben van a mindennapjainkban. De vajon tényleg ennyire fellazultak a társas érintkezés szabályai a magyar társadalomban, vagy ez csupán egy generációról generációra ismetlődő közhely, miszerint “régen minden jobb volt”?  1000 fős mintán készült mobilapplikáció-alapú országos reprezentatív felmérés-sorozatunkban erre a kérdésre kerestük a választ. Olyan területeket érintettünk a mindennapos etikett kérdéskörében, mint a vendéglátás szabályai, az idegenekkel való érintkezés, vagy a telefonhasználat nyilvános helyeken. Ezen felül az online tér sokszor íratlan illemszabályait is körbejártuk. Mutatjuk, hogy milyen eredményekre jutottunk. 

                      Összességében elmondható, hogy a hagyományos viselkedési normák a magyar társadalomban még mindig erősen élnek, bár egyes kérdésekben megfigyelhetőek generációs különbségek. Az idősebbek jellemzően szigorúbban ragaszkodnak az illemszabályokhoz, míg a fiatalabbak, bár fontosnak tartják a tradíciókat, rugalmasabban, megengedőbben állnak bizonyos kérdésekhez.  

                      Így illik otthon  

                       

                      Terülj-terülj asztalkám 

                      A nők a vendégek fogadásával kapcsolatos kérdésekkel szigorúbbak, mint a férfiak: 48%-a szerint minden esetben illik ajándékot vinni, ha valakit meglátogatunk (vs férfiak 39%), illetve 41%-uk szerint legalább egy féle házi süteménnyel illik kínálni a vendégeket. A férfiak inkább bolti rágcsálnivalókkal készülnek.  

                      A 40-59 éves korosztályra jellemzőbb, hogy mindig visz ajándékot vendégségbe (mindig: 51-52% vs. alkalmakkor 36-39%), a fiatalabbak viszont inkább akkor készülnek valami meglepetéssel, ha erre az alkalom adja. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy a házigazdának kell-e étellel szolgálnia, akkor az idősebbek között vannak többen azok, akik azt mondják, hogy erre nincsen szükség (30-59 korosztály: 22-25%), míg a 30 év alatti fiatalok mindössze 6-14%-a osztja azt a véleményt, hogy vendégváró étkek nélkül is össze lehet jönni.  

                      Izgalmas eredmény, hogy az iskolázottság előrehaladtával a vendéglátás során elvárt magatartásformák lazulnak: a 8 általánost végzettek több, mint negyede szerint illik legalább egy főételell is készülni, míg a diplomások körében kevesebb, mint minden 10. válaszadó vélekedik így.  

                      Ábra 1. Szerinted egy házigazdának kell ételt kínálni a vendégeinek? (16-59 éves korosztály, okostelefonnal rendelkezők) 

                      Cipővel vagy anélkül 

                      A válaszadók több, mint kétharmada automatikusan leveszi a cipőjét, amikor hazaér vagy vendégségbe látogat. Az 50-59 éves korosztályra inkább jellemző, hogy azért előtte megkérdezi a házigazdát, hogy szüséges-e (23%), a fiatalabbak pedig inkább csinálják ezt azonnal maguktól (15-17% azok aránya, akik megkérdezik előtte).  

                      Dobni egy sziát a szomszédnak 

                      Az 50-59 éves korosztály több, mint 90%-a köszön mindig a liftben, a lépcsőházban vagy az utcán a szomszédoknak akkor is, ha egyébként nincsenek beszélőviszonyban, míg a fiatalabbak között ez az arány 80% környékén alakul. Azt gondolhatnánk, hogy a fővárosban élők kevésbé közvetlenek, azonban 84%-uk tartja ezt a szokást – ugyanannyian, mint a vidékiek.  

                       

                      Így illik a publikus tereken 

                        

                      Egyetek csak, az enyém is mindjárt itt van! 

                      A kutatás eredményei szerint egy fiatalabbokból álló társaságnál sokkal inkább számíthatunk arra, hogy még ha nagyobb asztaltársasággal vagyunk sem fog elhűni az ételünk: a 16-19 évesek majdnem negyede szerint teljesen rendben van, ha mindenki akkor kezd el enni, amikor megérkezett a saját rendelése és nem kell mindenkit megvárni. Az idősebb korosztályok esetében ez az arány mindössze 5-10% körül alakul. 

                      Ábra 2. Szerinted mikor illik elkezdeni enni egy asztaltársaságnál? (16-59 éves korosztály, okostelefonnal rendelkezők) 

                      Elnézést, szeretne leülni?  

                      Az 50-59 évesek majdnem kétharmada mindig automatikusan átadja a helyét az rászorulóknak, míg a 16-19 évesek körében ez az arány csupán 38%. Ha viszont arról van szó, hogy valakit megkérnek, hogy adja át a helyét, vagy valaki láthatóan rászorul, akkor a fiatalabb korosztály is ugyanolyan mértékben hajlandó ácsorogni, mint az idősebbek.  

                       A nők inkább adják át maguktól a helyet, mint a férfiak (nők 59% vs férfiak 49%), viszont azt is fontos kiemelni, hogy a férfi válaszadók körében valamennyivel magasabb volt azok aránya is, akik nem utaznak tömegközlekedésen (nők 10% vs férfiak 15%).  

                       

                      Csak csendben, csak halkan 

                      A nyilvános helyen való telefonálásról a válaszadók többsége, 52% úgy véli, hogy csak nagyon szükséges esetben és akkor is halkan szabad. Az 50-59 évesek körében ez az arány 62%, ami szignifikánsan magasabb a teljes minta átlagához képest, a 16-29 éves korú válaszadók körében pedig jóval több volt azok száma, akik lazábban kezelik ezt a kérdést és szerintünk nincsen semmi baj azzal, ha az utcán, vagy egyéb publikus területen telefonálunk (36-39% vs többiek 21-32%).  

                      Ábra 3. Szerinted illik nyilvános helyen telefonálni? (16-59 éves korosztály, okostelefonnal rendelkezők) 

                      A nyilvános orrfújás esetében megengedőbbek az emberek, közel hétharmadukat egyáltalán nem zavarja, valamennyivel több, mint negyedük szerint pedig teljesen rendben van, ha halkan történik. A legerősebb eltérés itt is a 16-19 és az 50-59 éves korosztály között van (egyáltalán nem zavar: 80% vs 58%).  

                       

                      Bocsi, beelőzhetek? 

                      A sorban állás etikettjét firtató kérdésre a válaszadók 43%-a szerint egyáltalán nem illik megkérdezni az előttünk állót, hogy megelőzhetjük-e, 40% szerint viszont igen, ha jó indokkal tesszük. A fiatalok itt is merészebbek: a 16-29 éves megkérdezettek között volt a legkevesebb azon válaszok száma, hogy ‘nem illik, mindenki várjon a sorára’.  

                       

                      Szóval az úgy volt, hogy… 

                      Arra is kíváncsiak voltunk, hogy késés esetén szükséges-e megindokolni, hogy miért történt. A válaszadók 47%-a szerint mindig meg kell indokolni a késést, 43% szerint pedig csak akkor, ha az jelentős mértékű. Mindössze a megkérdezettek 10%-a gondolja úgy, hogy egyáltalán nem szükséges indokolni. Az idősebbek közel kétharmada gondolja úgy, hogy minden esetben meg kell nevezni a késés okát; ez majdnem kétszer akkora arány, mint ami a 16-29 évesek körében figyelhető meg.  

                       

                      Buszmegállóban füstölög 

                      A válaszadók kicsivel több, mint fele úgy véli, hogy ha nincs kifejezett tilalom és nem a másik ember arcába fújják a füstöt, akkor rendben van a közterületen dohányzás még akkor is, ha vannak mások a cigizők körül. 37% szerint viszont nagyon zavaró és illetlen, ha valaki nyilvános helyen bagózik. A fiatalok – 16-29 év – itt is inkább megengedőbbek, mint az idősek (50-59 év), jóval többük szerint van rendben a kulturált köztéri dohányzás (60-63%), mint az idősebbek megítélése szerint (42%).  

                       

                      Így illik a világhálón 

                       

                      Az internet használatával kapcsolatban kevesebb a tradicionális szabályunk, hiszen ez a tér egy jóval frissebb jelenség az emberek életében, ráadásul folymatosan újul és formálódik, mi pedig idővel talán egyre tudatosabban vagyunk jelen itt is. Jelen kutatásban főleg arra fókuszáltunk, hogy mennyire osztanak meg az emberek privát tartalmakat, mit látnak veszélyesnek, valamint hogy mit gondolnak az interneten zajló kommunikációról, mi elvárható szerintük ebben a térben és kontextusban. Összességében elmondható, hogy a nők jóval óvatosabbak, mint a férfiak, valamint hogy a diplomások is körültekintőbben járnak el, mint az alacsonyabb iskolai végzettségű válaszadók.  

                       

                      Akkor ezt a fotót most fölteszem…  

                      A magyarok szerint leginkább a másokat gúnyoló képek megosztásától illik tartózkodni(71%), de nem sokkal maradtak le a mezőnyben a másokat sértő fotók (66%), valamint az intim tartalmak (66%). A kiskorúakat ábrázoló képeket a válaszadók 65%-a szerint szintén nem szabad megosztani. A nők mindegyik típusú kép esetében nagyjából 10% ponttal óvatosabbak, mint a férfiak. A diplomások és a maximum nyolc általánost végzettek között is jelentős eltérések mutatkoznak – a diplomások több mindenre jelölték, hogy ‘nem szabad’-, a két csoport között 10-20% pontos eltérések figyelhetőek meg.  

                      Ábra 4. Az alábbiak közül szerinted melyik fotókat nem szabad feltölteni közösségi oldalakra? (többválasztós, 16-59 éves korosztály, okostelefonnal rendelkezők) 

                      Az emberek elsöprő többsége szerint meg kell fontolni, hogy milyen tartalmakat teszünk fel a világhálóra. A nők ebben is az óvatosabak táborát erősítik, csakúgy, mint a diplomások. A nőkre továbbá jellemzőbb, hogy gyakrabban találkoznak olyan képekkel, amiket saját megítélésük szerint nem kellett volna feltenni a netre (69%), mint a férfiak (51%).  

                       

                      Vitatkozni csak okosan, szépen 

                      A kulturált vita szabályainak a válaszadók jelentős többsége szerint (83%) a kommentekre is vonatkozniuk kellene. Viszonylag gyakori, hogy a válaszadók személyeskedő, sértő kommentpárbajjal találkoznak a közösségi oldalakon, főképp a nők (78%) és az 50 év alattiak (74-85%) számoltak be erről.  

                       Ábra 5. Szerinted a kommentekre is vonatkoznak a kulturált vita szabályai? / Milyen gyakran fordul elő veled, hogy személyeskedő, sértő ‘kommentpárbajt’ látsz az interneten? (16-59 éves korosztály, okostelefonnal rendelkezők) 

                      Akkor is elmondom, ha senki nem kérdezett 

                      A válaszadók mindössze 14%-ra jellemző, hogy gyakran kommentel olyan bejegyzések alá, melyeknek a szerzőjét nem ismeri személyesen. A diplomások körében ez az arány nem éri el a 10%-ot, míg az alacsonyabban iskolázottak körében valamennyivel gyakoribb (14-19%) a jelenség. Ugyanez a különbség a nemek tekintetében is megfigyelhető, a nők ismételten csak óvatosabbak a kérdést illetően, mint a férfiak: a nők 11%-a jelölte meg, hogy (nagyon) gyakran kommentel, míg a férfiaknál ez a szám 18%.   

                       

                      Na de mi kérdezünk…

                      Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

                      Android app
                      iOS app

                       

                      Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

                      Én is kutatnék veletek!

                       

                      ***

                      Módszertan: az eredményekhez felhasznált adatokat két különböző adatfelvétel során rögzítette az Opinio Institute Kft mobilapplikációs adatfelvétel segítségével 2024 márciusában. A mintanagyság az egyes adatfelvételek során átlagosan 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16-59 éves lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 és 59 év közötti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                      Jártasságok és kompetenciák

                      / /by

                      Jártasságok és kompetenciák  

                      Így boldogulnak a magyarok a mindennapokban 

                      Hogyan értékelik a magyarok a saját jártasságukat és kompetenciájukat a mindennapi boldoguláshoz szükséges különböző területeken? Mennyire stressz és frusztráció forrása, amikor az adott területekre kell támaszkodni a mindennapokban? Honnan szerzik a tudásukat és hogyan látják a társadalom általános kompetencia-szintjét európai összehasonlításban? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ legújabb felmérés-sorozatunkban, amelyet országos reprezentatív mintán, mobilapplikációs adatfelvétel segítségével végeztünk. A kutatás 6 különböző területre fókuszált, amelyek közül hármat “hard skill” (vagy „reáltudás”) kategóriába szokott helyezni a közvélekedés – pénzügyi ismeretek, számítástechnikai ismeretek és műszaki skillek  pl. barkácsolás, szerelés stb. – és további hármat inkább “soft skill” (vagy „humánképességek”) jelzővel szoktak illetni  – nyelvismeretek, társasági-kommunikációs képességek és alapműveltség. 

                      A kutatás elején önértékelésre kértük a válaszadókat, azon belül is 5-ös skálán kellett elhelyezni, hogy az illető mennyire tartja magát jártasnak/kompetensnek az adott területen. Az első ábrán látható, hogy ami az önértékelést illeti, a többség nincs önbizalom híján: a területek többségében a válaszadók fele, vagy több mint fele “eléggé”, vagy “teljes mértékben” jártasnak tartja magát az adott területen, és csak egy 10-20% közötti kisebbség állítja ennek az ellenkezőjét. Fontos kivétel azonban a nyelvismeret: itt már csak a társadalom harmada ad kedvező önértékelést és ennél valamivel több (36%) negatívat. A magyarok a pénzügyi területen tartják magukat legkompetensebbnek, itt 56%-ot ér el a pozitív önértékelést adók aránya. 

                      Ábra 1.  Mennyire tartja magát jártasnak általában a következő területeken? (teljes népesség, %)

                      Lényegesen árnyaltabb a kép azonban, ha nem önértékelési oldalról, hanem stressz és frusztráció forrásaként közelítjük meg a kérdést. Itt már nagyobb a szórás területenként, de minden területen a válaszadók legalább 40%-a rendszeresen, vagy néha stresszel és válik frusztrálttá, ha azzal kell foglalkoznia. Megint csak az idegennyelv-használat az elsőszámú mumus, itt a válaszadók közel 70%-a éli meg stresszforrásként a megnyilvánulást, ezen belül is közel 40% érez így rendszeresen. A legnagyobb önbizalom az általános műveltséget és a technológiai jártasságot övezi, ezeken a területeken csak 40% körüli a szorongók köre. 

                      Ábra 2.  Szokott stresszt és frusztrációt okozni, ha az alábbi területek kérdéseivel kell foglalkoznia? (teljes népesség, %) 

                      Vegyes képet fest az is, hogy honnan szerzik tudásukat, ismereteiket a magyarok. A legtöbb területen a családi és ismeretségi kör az elsőszámú információforrás, különösen igaz ez a műszaki ismeretekre, ahol a válaszadók fele így nyilatkozott. Egyes területeken – különösen az általános műveltség területén– gyakori még a média, könyvek és filmek, mint információforrás (40%) szerepe, míg más tartományokban – különösen a nyelvismeret terén – a jelenlegi, és korábbi tanulmányokat jelölték meg elsőszámú forrásként (48%) a megkérdezettek. Érdekesség, hogy a jelenlegi, vagy korábbi munkahelyre relatív kevesen tekintenek úgy, mint az ismeretszerzés főbb forrására: csak a társasági skillek esetén haladja meg ezen tartomány részaránya a 20%-ot, az általános műveltség esetén pedig csupán 6% tulajdonít kiemelt jelentőséget a munkahelynek.

                      Ábra 3. Elsősorban honnan szerzi a tudását az alábbi területek kérdéseiről? (teljes népesség, %) 

                      Szerettünk volna arról is egy képet kapni, hogy melyik területet tartják a legfontosabbnak a magyarok a mindennapi érvényesülésben, illetve hogy az egyes tartományokon belül hogyan oszlanak meg a vélt fontossági szintek. A fontossági szintek eloszlásai alapján két jól elkülöníthető csoport emelkedik ki a területek közül. Noha mind a hat területet nélkülözhetetlennek, vagy fontosnak tartja a válaszadók túlnyomó többsége, a műszaki, műveltségi és nyelvi területeken ez a többség kb. kétharmados, a másik három területen (pénzügy, szociális skillek, számítástechnika) 80% körüli, vagy azt is meghaladó. Egyértelműen a pénzügyi területet tartják a legfontosabbnak a magyarok, az ebben való alapos ismereteket 35% egyenesen nélkülözhetetlennek és egy további 51% fontosnak tartja.    

                      Ábra 4. Szerinted az alábbi területek alapos ismeretei…? (teljes népesség, %) 

                      Végül, de nem utolsósorban európai összehasonlításra is kértük a válaszadókat, konkrétan arra, hogy a magyarok átlagos jártasságát hasonlítsák össze Európa más társadalmainak jártasságához képest ugyanezeken a területeken. Ebben az összehasonlításban az első kérdésben tetten érhető, egyéni önértékelésre vonatkozó magabiztosság tovatűnt. Ha a magyar társadalom egészét kell értékelni, akkor a többségi vélemény szerint minden területen a többi európai társadalom előttünk jár. Egyedül a műszaki terület az, ahol megközelíti az optimisták (akik szerint a magyarok több ilyen típusú ismerettel rendelkeznek) tábora a pesszimistákét (30 % a 34%-hoz képest), a másik 5 területen már szélesebb az olló. Megintcsak az idegen nyelvi tudás az, ahol a legnagyobb az észlelt szakadék: 66% szerint rendelkeznek kevesebb és csak 6% szerint több ismerettel a magyarok. De hasonló az összehasonlítás mérlege a pénzügyi területen is, itt 57%–nyi negatív értékelés áll 4% pozitív értékeléssel szemben. 

                      Ábra 5. Az alábbi területeken szerinted a magyarok, átlagosan, Európa más országaihoz képest…? (teljes népesség, %). 

                      Felmerülhet az a kérdés, hogy felfedezhetőek-e demográfiai különbségek annak tekintetében, hogy mennyire érzik komfortosan magukat a magyarok a szóban forgó területeken. Ennek megválaszolásához kivontuk az első önértékelő kérdésre pozitívan válaszolók arányából a negatívan válaszolók arányát és ennek a „nettó” mutató alapján hasonlítottuk össze a demográfiai csoportokat egymással. 

                      Ábra 6. Az önértékelési arányok nettó mutatója korcsoportok szerint (a pozitív és a negatív önértékelők közötti százalékos különbség) 

                      A korcsoportok közti különbségek leglátványosabban a számítástechnikai és a nyelvi területeken jelentkeznek. Míg a „nettó pozitív” önértékelők aránya a 16-19 éves korcsoportban meghaladja a 60 százalékpontot is, addig az 50-59 éves korcsoportban 20 alatt marad. Hasonló a képlet az idegen nyelvek területén: míg itt a legfiatalabb korosztály nettó mutatója 40 felett van, addig az 50-59 éves körében majdnem eléri a -40-et (azaz sokkal többen vannak köztük azok, akik negatív önértékelést adnak a területre vonatkozó kérdésre). 

                      Iskolai végzettség tekintetében a  hat területből közel 5-ben a diplomások lényegesen magasabb nettó mutatóval rendelkeznek az alacsonyabban iskolázottakhoz képest, azaz az iskolában töltött évek száma – illetve konkrétabban egy felsőoktatási diploma megszerzése – pozitív hatással lehet a mindennapokban is használt skillekre. Egyedül a műszaki terület a kivétel, itt – nem túl meglepő módon – a szakmunkás végzettségűek azok, akik a legkomfortosabban érzik magukat. 

                      Ábra 7. Az önértékelési arányok nettó mutatója iskolai végzettség szerint (a pozitív és a negatív önértékelők közötti százalékos különbség) 

                      Végezetül a nemek közötti különbségekre is kíváncsiak voltunk, már ami az egyes területekre vonatkozó önértékeléseket illeti. A népszerű sztereotípiának megfelelően a szociális skillek az a terület, ahol a nőknek magasabb a nettó önértékelésük, a többi területen vagy nincs lényegi különbség (általános műveltség), vagy a férfiakra jellemzőbb a pozitívabb önértékelés. Hogy ez a férfiak javára billenő mérleg mennyire tulajdonítható annak, hogy a férfiak hajlamosabbak pozitívan értékelni a saját tudásukat (adott esetben a valós tudásszinttől függetlenül) és mennyire annak, hogy inkább a férfiaknak „ kedvező” területeket vizsgált a kutatás, már túlmutat a kutatás ismertetésének határain. 

                      Ábra 8. Az önértékelési arányok nettó mutatója nemek szerint (a pozitív és a negatív önértékelők közötti százalékos különbség) 

                      Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

                      Android app
                      iOS app

                       

                      Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

                      Én is kutatnék veletek!

                       

                      ***

                       

                      Módszertan: az eredményekhez felhasznált adatokat hat különböző adatfelvétel során rögzítette az Opinio Institute mobilapplikációs adatfelvétel segítségével 2024 május-júniusában. A mintanagyság az egyes adatfelvételek során átlagosan 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16-59 éves lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 és 59 év közötti lakosának lekérdezése eredményezett volna. 

                      Gyorskutatás a magyar-kínai kapcsolatokról

                      / /by

                      Így vélekednek magyarok a magyar-kínai kapcsolatokról

                       

                      Hszi Csin-Ping kínai államfő budapesti latogatását követően országos reprezentatív felmérést végeztünk az Opinio appon – telefonos mobilapplikációs adatfelvétel – keresztül. A kínai államfő látogatásának híre eljutott a társadalom döntő többségéhez: 6 válaszlehetőség közül a válaszadók közel háromnegyede (73%) helyesen választotta ki Kínát arra a kérdésre, hogy melyik ország államfője járt a napokban Magyarországon. Mindössze 6%-nyian tippeltek helytelenül (Franciaország, Irán, Oroszország, Portugália Izrael), míg 21% nyilatkozott úgy, hogy nem hallott erről az eseményről. A fenti arányszámok ugyan sejtetik, de fontos kiemelni, hogy a látogatás híre messze túlmutat a politikával rendszeresen foglalkozó magasan iskolázott rétegeken: a legalacsonyabb iskolázottságú kategóriában, a maximum 8 általánost végzettek körében is 63% helyesen jelölte meg Kínát.

                      A kétoldalú találkozók jelentőségét általában magasra értékeli a magyar társadalom. 32% szerint az “ilyen típusú találkozókon születnek meg a legfontosabb döntések”, míg egy további 29% szerint a találkozók elsősorban szimbolikus jelentőségűek, de ettől még nagyon fontosak. Csupán a válaszadók 15%-a vélekedik úgy, hogy az ilyen kétoldalú találkozók inkább “figyelemelterelésre szolgálnak, nincs igazi jelentőségük”. Érdekesség, hogy a fiatalabbak (20-29 és 30-39-es korcsoportok) hajlamosak szkeptikusabb szemmel nézni az ilyen típusú találkozók jelentőségét, az ő körükben csak 24-26% választotta az első értelmezést az idősebb korcsoportok (40-49 és 50-59) 37, illetve 38%-ával szemben.

                      A magyar-kínai kapcsolatokat alapvetően pozitívnak és szorosnak látják a magyarok: ezen belül is 29% a “partneri” jelzőt találja a legpontosabbnak, míg további 14%-14% szerint “szövetségesi”, vagy egyenesen “baráti” a viszony. Csak egy mindösszesen 4%-os kisebbség látja ezzel szemben a kapcsolatokat “ellenségesnek” (1%), vagy hűvösnek, távolságtartónak (3%).  Különösen a legidősebb, 50-59-es korcsoport jellemezte barátinak a viszonyt, az ő körükben 23% nyilatkozott így.

                      A kívánatos külpolitikai irányt tekintve két, a magyar-kínai kapcsolatokat alapvetően meghatározó narratíva közül választhattak a válaszadók. A magyar kormány Kína-barát politikáját igazoló narratívájával – miszerint “Magyarország elemi érdekében állnak a szoros kínai kapcsolatok, hiszen a világ másodikszámú nagyhatalmáról van szó” – csak a magyar társadalom 20%-a tud maradéktalanul azonosulni. A jóval kritikusabb álláspontot – miszerint “Kína egy elnyomó diktatúra, a nyugati világ, és így Magyarország riválisa, ezért indokolt lenne a távolságtartás” – viszont 35% osztja, míg további 45% szerint mindkét állítás ugyanannyi igazságot tartalmaz. Érdekes külöbség nyilvánul meg a kérdés értékelésében a nemek között: a férfiak hajlamosabbak az első, amúgy népszerűtlen állásponttal jobban azonosulni, 26%-uk osztja ezt a narratívát a nők 15%-ával szemben.

                      Végezetül, a kutatás kitért a látogatás során felreppenő hírekre is, miszerint kínai aktivisták szedtek le Budapest közterületeire tiltakozásul kihelyezett tibeti zászlókat. A történteket a relatív többség (39%) a szólásszabadságra hivatkozva elfogadhatatlannak tartja és csak 19% tartja ezt érthetőnek, mert “semmi értelme egy ilyen fontos látogatás során provokálni a kínai vezetést”. További 42% itt is a középutas, mindkét narratívával részben azonosulni tudó álláspontot választotta.

                       

                      Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

                      Én is kutatnék veletek!

                       

                      ***

                       

                      Módszertan: Az adatfelvétel az Opinio mobiltelefonos applikációján keresztüli megkereséssel történt május 10 és 12 között. A kutatásban 800 válaszadó vett részt. A minta összetétele nem, korcsoport, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentatív a 16 és 59 év közötti magyar népességre. A mérés hibahatára 3,5%, azaz a fent bemutatott arányszámok maximum ennyiben térhetnek el attól, amit a 18-59 éves népesség összes tagjának lekérdezése eredményezett volna.

                      Kert Bisztró esettanulmány – Kicsiként is lehet nagyot menni!

                      / /by

                      A Kert Bisztró reprezentatív kutatással alátámasztott sajtókommunikációja

                       

                      2023 novemberében a Kert Bisztró egy reprezentatív kutatást készítésével kapcsolatban keresett meg minket. Az apropó a téli étterembe járási szokások felmérése volt, kettős céllal: egyrészt megismerni a fogyasztói preferenciákat, másrészt pedig növelni az étterem láthatóságát a potenciális vendégek körében. A kutatásban 1122 fő vett részt, az eredményeket pedig 26 online portál hozta le, legalább egy millió embert elérve. Ehhez pedig mindössze egy hónapra volt szükségünk.

                      Én is kutatnék veletek!

                       

                       

                      ‘Tévhit, hogy egy kisebb vállalkozás ne tudna piackutatást végeztetni és ebből hírértéket generálni. Az Opinio segítségével gyorsan és egyszerűen tudunk kutatni, a kommunikációnk pedig attól válik egyedivé és figyelemfelhívóvá, hogy valós adatokon nyugszik. Az eredményeket bárki számára könnyen értelmezhető formában kapjuk meg, elemeznünk már nem kell, csak használjuk az információt. A reprezentatív kutatási alapokon nyugvó megjelenés megkülönböztet minket a versenytársainktól és olyan vendégeinkhez is elérhetünk vele, akiket reklámokkal nem tudnánk megfogni. Mi ezért szeretünk az Opinioval dolgozni.‘ – Antalffy Judit, Kert Bisztró tulajdonos

                       

                      A projekt számokban:

                      • Válaszadók száma: 1122
                      • A kutatás időtartama: 4 nap
                      • Az eredmények értelmezése és a sajtóközlemény megírása: 5 nap
                      • Megjelenések száma: 26
                      • Potenciálisan elért olvasók száma: nagyjából 1 millió

                       

                      Valljuk be, manapság nem egyszerű kitűnni a tömegből. Elárasztanak minket a hírek és a reklámok, és ebben a zajban kisvállalkozásként navigálni és láthatónak maradni igazi kihívást jelent. Az emberek is egyre szkeptikusabbak a fogyasztott tartalmakkal kapcsolatban, a bizalom kérdése kulcsfontosságúvá vált.

                       

                      A reklámokat mindenki csak átugrani akarja, a hír érték!

                      Ezért válik előnyödre, ha vállalati kommunikációdat reprezentatív kutatással támasztod alá:

                      • Hitelesség és objektivitás: az olvasók hajlamosak jobban megbízni egy olyan közleményben, amelyet valós adatok támasztanak alá. A reprezentatív kutatások segítenek abban, hogy a közölt információk hitelesebbnek tűnjenek, mivel azok nem szubjektív álláspontokat tükröznek, hanem objektív adatokon alapulnak.
                      • Érdekesség és relevancia: a közleményt támogató kutatási adatok segíthetnek az olvasóknak abban, hogy jobban megértsék a tárgyalt témát vagy problémát. Azáltal pedig, hogy valós emberek véleményét olvashatják egy-egy kérdésben, jelentősen érdekesebbé válik számukra az információ.
                      • Meggyőzőbb érvelés: a reprezentatív kutatások eredményei segíthetnek a közleményben foglalt érvek meggyőzőbbé tételében. Az olvasóknak könnyebb lehet elfogadni a közleményben előterjesztett állításokat és javaslatokat, ha azokat objektív adatokkal és számokkal támasztják alá.
                      • Figyelemfelkeltés: az emberek általában érdeklődnek az új és friss adatok iránt, így az olyan közlemények, amelyek hiteles felméréseken alapulnak, jobban felkeltik az olvasók figyelmét.

                       

                      Költséghatékony kommunikáció: egy kutatás, számos megjelenés

                      Egy több százezres napi látogatottsággal rendelkező weboldalon egy napi hirdetés ára akár a milliós nagyságrendet is elérheti. Ezzel szemben, ha érdekes információkat tartalmazó felmérést publikálsz, költséghatékony módon kerülhetsz be olyan csatornákra, ahol egy napi hirdetést is nehezen engedhetnél meg magadnak.

                      Ha te is szeretnél okosan ’hirdetni’ és értékteremtő kommunikációt folytatni a vállalatodról, vedd fel velünk a kapcsolatot! Szakértői csapatunk sok éves tapasztalattal, gyorsasággal és flexibilitással áll segítségedre!

                       

                      Én is kutatnék veletek!

                       

                      ***

                       

                      A kutatás 2023 Novemberében készült 1122 résztvevő megkérdezésével az Opinio piackutató applikációval. A minta reprezentatív a magyar 16-59 év közötti okostelefonnal rendelkező lakosságra kor és nem szerint

                      A munkahelyteremtést várják el a magyarok az autóipari beruházásoktól

                      / /by

                      Szegedre érkezik a világ legnagyobb elektromos autógyártója, a BYD. Kíváncsiak voltunk, hogyan értékelik ezt a beruházást a magyarok*, mit gondolnak a gyártónak biztosított állami kedvezményekről és hogy ők maguk dolgoznának-e autógyárban.

                       

                      A kutatásban résztvevők 47%-a hallott már a tervezett BYD autógyárról Szegeden. Az idősebbek és magasabb végzettségűek tájékozottabbak a kérdésben, míg a fiatalok és az alacsonyabban iskolázottak kevésbé értesültek a hírekről.

                      Személyes érintettsége a válaszadók mindössze 14%-nak van. Ennek okán talán nem meglepő eredmény, hogy a bejelentést a kutatásban résztvevők több, mint fele semlegesen fogadta.

                      Az állami ámogatások mértékéről még folynak az egyeztetések, de amennyiben az autóipari beruházásokra átlagosan fordított 20%-ot kínálja a magyar állam a BYD-nek is, a közvélemény nem (49%), vagy csak azzal a kikötéssel szimpatizál a támogatással, amennyiben a beruházás jelentős mennyiségű új munkahelyet teremt (44%).

                      Fontosnak tartottuk tehát azt is megvizsgálni, hogy mekkora az érdeklődés és a nyitottság arra, hogy a magyarok munkát vállaljanak a BYD szegedi gyáregységében.

                      A megkérdezettek 22%-a szívesen dolgozna a BYD-nél. Őket leginkább az anyagiak motiválják, (62%), de sokan a szakmai kihívást (28%) és a környezetvédelmet (16%) is fontos és értékes szempontnak látják. Az elutasítók (61%) fő indoka a távolság (58%) és a más jellegű szakma (38%), valamint hogy nincsen információjuk arról, miért érné meg nekik itt dolgozni (35%).

                      A beruházás teremtette új munkahelyek gazdasági hatását a magyarok közel fele pozitívan ítéli meg, 33%-uk gondolja csak úgy, hogy ez nem egy jelentős hozzáadott érték.

                       

                      ***

                       

                      A kutatás 2024 Januárban készült 981 résztvevő megkérdezésével az Opinio piackutató applikációval. A minta reprezentatív a magyar 16-59 év közötti okostelefonnal rendelkező lakosságra kor és nem szerint

                      *16-59 éves, okostelefonnal rendelkezők

                      A magyarok négyötöde támogatná az eutanáziát

                      / /by

                      A Karsai Dániel ügye kapcsán kirobbant eutanázia-vita egy fontos és eddig kevéssé tárgyalt témára vetett fényt: vajon a magyarok többsége hogyan érez ezzel kapcsolatban és mennyire támogatja a súlyos betegeket abban, hogy bizonyos körülmények figyelembevételével szabadon dönthessenek a méltóságteljes távozásról?

                       

                      Az Opinio piackutató alkalmazásával készült országosan reprezentatív – 16-59 éves, okostelefonnal rendelkező magyarok – kutatás eredményei alapján a magyarok 79%-a elfogadhatónak tartja az eutanáziát. A megkérdezettek 20%-a teljes mértékben, míg 59%-uk bizonyos körülmények között támogatja az önálló rendelkezés jogát. Mindössze 7% ellenzi teljesen azt, hogy saját haláluk mikéntjéről és idejéről az emberek maguk dönthessenek. Az Opinio felmérése alapján összességében elmondható, hogy a diplomások a leginkább elfogadóak a kérdésben, míg a 16-29 éves korosztály, valamint a 8 általánost végzettek a legbizonytalanabbak atekintetben, hogy támogatják-e az eutanáziát.

                       

                       

                      A válaszadók legnagyobb arányban úgy foglaltak állást, hogy az eutanázia akkor lenne elfogadható, ha a beteg súlyos, gyógyíthatatlan állapotban van (67%), de az elfogadható indokok között sokan jelölték azt is, ha a beteg kifejezetten kéri a „kegyes halál” lehetőségét (56%).

                       

                      Az eutanáziát a többség (73%) szigorú szabályozás mellett engedélyezné, 19% teljesen legálissá tenné, 8% pedig teljes tiltást szeretne. Itt is elmondható, hogy leginkább a fiatalok, a 8 általánost végzettek, valamint a férfiak állnak ki a tiltás mellett, míg az idősebbek, magasabban iskolázottak, valamint a nők jelentősen elfogadóbbak.

                       

                      A társadalmi párbeszéd fontosságát illetően a válaszadók relatív többsége (47%-a) egyetért azzal, hogy széleskörű vitára lenne szükség a kérdésről, akik a vita lehetőségét is elutasítják, 18%-nyian vannak.

                       

                      Az Opinio felmérése arra mutat rá, hogy a magyar emberek többsége megérti és elfogadja mások döntését arra vonatkozóan, hogy méltósággal szeretnének távozni ebből a világból. A válaszadók szerint a jog szigorú keretei között, de teret kellene engedni az egyéni akarat érvényesülésének. A társadalmi párbeszéd fontosságát is sokan felismerték.

                       

                      ***

                       

                      A kutatás az Opinio piackutató applikációval történt 923 fő megkérdezésével 2023 október 13-án. Az eredmény országosan reprezentatív a 16-59 éves, okostelefonnal rendelkező magyarokra, kor, nem, iskolai végzettség, lakóhely típus és lakóhely szerint.