Hogyan szeretünk?
Párkapcsolatok, hűség és szexualitás a magyar társadalomban
Közéleti szereplők számára aknamező, kulturális fogyasztásunkban és baráti beszélgetések során slágertéma, gondolkodásunkat végigkíséri a mindennapokban. Ezzel együtt (vagy pont emiatt) a mai napig egy bizonyos fokú szemérmességgel és talán egy csipetnyi képmutatással kezeljük a párkapcsolatokkal, szexualitással, hűséggel és hűtlenséggel kapcsolatos kérdéseket, megnehezítve a magyar társadalom magatartásának és értékítéletének pontosabb és mélyebb megértését a témában. A múlt hónapban végzett baráti kapcsolatokról szóló kutatás-sorozatunkra építve ezúttal egy nagyobb feladatra vállalkoztunk: legújabb, két részes országosan reprezentatív felmérésünkben a magyarok párkapcsolattal és szexualitással kapcsolatos attitűdjeit jártuk körül és ennek legfőbb eredményeit mutatjuk be az alábbi írásunkban.
A 16-59 éves magyar lakosság többsége (de viszonylag szűk, 56%-os többsége) monogám párkapcsolatban (30%) vagy házasságban (26%) él, 28%-a egyedülálló, és 13%-a alkalmi kapcsolatokban találja meg a lelki és/vagy szexuális társat, társait. A nyitott kapcsolatok, vagy poliamor életmód – azaz több partnerrel, minden érintett számára transzparens módon folytatott tartós szerelmi viszony – viszonylag ritka, a válaszadóknak csak 4% jellemezte így a jelenlegi párkapcsolati helyzetét. Ezzel együtt összességében toleránsnak mondható a társadalom a nyitott kapcsolatok megítélésében, csak 36% nyilatkozott úgy, hogy abszolút ellenzi őket. A nők körében valamivel magasabb a mereven elzárkózók aránya (42%).
A monogám házasságban vagy kapcsolatban élők 28%-ának tart legalább 15 éve a kapcsolata/házassága. Értelemszerűen az idő előrehaladtával egyre nagyobb statisztikai esély kínálkozik az ilyen hosszú ideje tartó párkapcsolatra, de a párkapcsolatban vagy házasságban élő 50 év felettieknek is csak egy viszonylag szűk többségének (60%-ának) tart legalább 15 éve a kapcsolata vagy házassága.
A párkapcsolatban élők többsége (71%-a) nagyon, vagy inkább elégedettnek érzi magát a kapcsolatával, bár a szubjektív megélést övező bizonytalansági faktorok és a társadalmi elvárásokból fakadó megfelelési kényszerek miatt mindig óvatosan kell bánni az ilyen típusú önbevallásos arányszámokal. Ezzel együtt is érdekes, hogy a nők körében gyakoribb az elégedetlenség: míg a férfiak 46%-a teljesen elégedett, a nők 36%-a nyilatkozott így. A férfiak mindössze 18%-a adott ambivalens “is-is” választ a nők 26%-ával szemben az erre vonatkozó kérdésre.
A magyarok többségének amúgy korlátozottnak mondható a számszerű tapasztalata a hosszútávú párkapcsolatokról (1.ábra – bal panel), ugyanis 25%-nak egy darab tartós párkapcsolata volt életében, 45%-nak 2-3 és 12 %-nak egy sem (ez utóbbi arányszám elsősorban a 16-19 évesek körében mért magas 39%-os arányszámból származik). A férfiakra amúgy nagyobb arányban jellemző a párkapcsolati “kalandozás”, az ő körükben 7%-nak volt 5-nél is több tartós párkapcsolata, míg a nők esetén statisztikai értelemben szinte elhanyagolható ez az arány (1%).
1.ábra
Meglepő eredmény született az arra vonatkozó kérdésre adott válaszokból, hogy milyen tulajdonságokat keresnek elsősorban a magyarok a párjukban (2.ábra, felső panel). A kedvesség/figyelmesség (58%-os említésarány), a humor (50%) és a lojalitás/hűség (49%) bizonyultak a legfontosabb szempontoknak, de 40% fölötti említésarányt kapott az érzelmi intelligencia és a kölcsönös hobbik, érdeklődési körök is. A párkeresésben – már ami a tartós párkapcsolatokat illeti – a vonzó külsőt csak 34%-nyian nevezték meg a legfontosabb szempontok egyikének, noha a férfiak körében jóval többen, 40% helyezte ezt a szempontot is előkelő helyre a nők 28%-ával szemben. A “magas társadalmi státusz” és a “jó anyagi helyzet” a legkevésbé fontos szempontok egyikének bizonyultak. A hosszútávú sikeres kapcsolat receptjét egy szabadszavas kérdéssel is megközelítettük, a válaszokat egy szófelhő formájában illusztráljuk (3. ábra).
2. ábra
3. ábra
Kutatásunkban külön kitértünk a szexuális kompatibilitásra, és a szexuális vonzalmat meghatározó tényezőkre is. A döntő többség (78%) inkább fontos-nak, vagy egyenesen elengedhetetlennek tartja a szexuális kompatibilitást a párkapcsolatokban és se nemek, se életkor, se egyéb demográfiai tényezők szempontjából nincs jelentős különbség e tekintetben.
A szexuális partnerek számában (1. ábra, jobb panel) azonban már érdekes különbségek fedezhetőek fel társadalmi csoportok között. A magyaroknak tipikusan 2-5 (33%), illetve 6-10 (20%) szexuális partnerük volt eddigi életük során, a 20-at meghaladó szám viszonylag ritka (10%), az 50-et is meghaladó szám pedig majdhogynem elenyésző (3%). A népszerű sztereotípiát, miszerint a férfiak körében gyakoribb a szexuálisan “kicsapongó” életvitel csak részben igazolják vissza kutatási eredményeink. Igaz ugyan, hogy a férfiak körében magasabb a 10-nél több szexuális partnerrel rendelkezők aránya (26% a nők 17%-ához képest), ugyanakkor a férfiak körében is a 2-5 (28%), illetve az 5-10 (20%) szexuális partner a legjellemzőbb. Amiben látványosabb különbségek fedezhetőek fel, az az életkor. A 16-19 évesek többségének (52%), de a 20-29 évesek 18%-ának sem volt még semmiféle szexuális tapasztalata, illetve egy további 22, illetve 24%-nak egy szexuális partnere volt eddig csupán. Az ország egészéhez képest a fővárosban gyakoribb, hogy az embereknek több partnerük is volt: a budpestiek 17%-a 11-20 és egy további 9% 21-30 szexuális partnerről számolt be élete során.
A párkapcsolatokhoz hasonlóan rékérdeztünk arra is, hogy a szexuális érdeklődés felkeltésében milyen tulajdonságok a legfontosabbak a válaszadók szerint (2. Ábra, alsó panel). Noha a párkeresésben betöltött legfontosabb tulajdonságok (kedvesség, figyelmesség, humor stb.) itt is prominens helyen szerepelnek, nem túl meglepő módon a szexuális érdeklődésben felértékelődik a vonzó külső szerepe (55%), különösen a férfiak esetében (62% a nők 47%-ával szemben). Külön kitértünk arra is, hogy van-e olyan népcsoport vagy nemzet, amelynek tagjait általában vonzóbbnak találják a magyarok (4.ábra). Noha a relatív többség (39%) nemleges választ adott, a választani tudók között a latin-amerikaik végeztek ez élen 17%-os említésaránnyal, szorosan mögöttük a Japánon kívüli távol-keletiek (16%), a nyugat- és dél-európaiaik (15%), illetve a japánok (14%). Itt is érdekes különbségek mutatkoznak meg a nemek között: míg a Japánon kívüli távol-keletieket (23%) és a japánokat (20%) a férfiak tartják különösen vonzónak, a nők hajlamosabbak visszautasítani, hogy a szexuális vonzalmat népi/nemzeti alapon közelítsék meg (46% a férfiak 31%-ával szemben).
4. ábra
Kutatásunk harmadik része a hűség és a hűtlenség témáját járta körbe. Elvi szinten nagy egyetértés mutatkozik a tekintetben, hogy mind az érzelmi, mind a testi hűség rendkívül fontos: az előbbit a magyarok 91%-a, az utóbbit 87% tartja inkább, vagy elengedhetetlenül fontosnak. A “gyakorlat” azonban árnyaltabb képet fest: a válaszadók egyharmada már legalább egyszer, azon belül 18% többször is megcsalta már a partnerét. Még nagyobb a bizalmatlanság a partnerek felé, ugyanis a válaszadók 38%-a bizonyosan tudja (saját állítása szerint), hogy a partnerük már megcsalta és egy további 32% valószínűsíti, hogy előfordult már ilyen, csak nem tud róla bizonyosan. Érdekesség, és némileg szembemegy a népszerű sztereotípiákkal, hogy a nők nagyobb %-a állítja azt, hogy már megcsalta a partnerét legalább egyszer (38% a férfiak 30%-ával szemben). Ezzel egyidejűleg viszont ők a bizalmatlanabbak is: a nőknek csak 29%-a bizonyos abban, hogy a partnerük még sosem csalta meg őket, míg a férfiaknál 35% ez az arány. Korosztályok szerint vizsgálva a bontást (5. Ábra) jól látható, hogy a korral előrehaladva egyre általánosabbá válik a hűtlenség megtapasztalása a párkapcsolatokban: míg a 20-29 éves generáció háromnegyede még nem csalta meg a partnerét (és 43% bizonyosan állítja, hogy a partnerük sem követett el hasonlót még soha), az 50-59 éves korosztály már alig több, mint fele (54%-a) volt mindig hű az aktuális partneréhez és csak 24%-uk biztos benne, hogy a hűségük viszonzásra talált.
5. ábra
A hűtlenség és a megcsalás fogalmai azonban óhatatlanul szubjektív kategóriák és ahány ember, annyi lehetséges definíció képzelhető el arra nézve, hogy pontosan mi minősül megcsalásnak. A különböző lehetséges “vörös vonalak” feltérképezésére is vállalkoztunk, arra kérve a válaszadókat, hogy egy széles szituáció-skálából (12 lehetséges szituációból) válasszák ki azokat, amelyeket ők személy szerint megcsalásnak tekintenek, ha ők tennék a partnerükkel, illetve ha a partnerük tenné ővelük. Tompítva annak a módszertani kockázatát, hogy a kognitív disszonancia redukció egy formájaként a válaszadók igyekeznének azonos válaszokat adni a két kérdésre és elferdíteni az igazságot annak érdekében, hogy következetesnek tűnjenek, a két kérdést két külön kérdőívben helyeztük el.
Ennek megfelelően ki is rajzolódott egy fajta kettős mérce az emberek többségének megítélésében: a 12 szituáció többsége esetén (6. Ábra) lényegesen nagyobb arányban tekintenék megcsalásnak az adott helyzetet, amennyiben a válaszadó partnere (és nem maga a válaszadó) követné el. Kivétel ez alól a mással létesített szexuális kapcsolat, amit széles körben megcsalásnak tekintenek a válaszadók az elkövető személyétől függetlenül. A kettős mérce azonban kifejezetten látványos méreteket ölt a más irányába érzett erős fizikai vonzalomra, illetve a mással töltött több időre vonatkozóan. Mindkét szituációra csupán 24%-nyian tekintenek megcsalásként, ha a saját maguk ’követik el’, de 38-39%-nyian már hűtlenségnek aposztrofálnák a helyzetet, amennyiben a partnerük érezne/viselkedne így. Ez a fajta kettős mérce amúgy a női és a férfi válaszadók körében egyaránt jelen van, noha a nők jellemzően alacsonyabbra helyezik a megcsalás “belépési küszöbét”. A különbség különösen látványos a problémák megbeszélésével kapcsolatban: míg a női válaszadók 42%-a tekinti megcsalásnak, ha a partnerük mással beszéli meg a problémáit, a férfiak esetében csak 27% ez az arány.
6. ábra
Miért csaljuk meg partnerünket? Noha az ok-okozati láncok pontos feltérképezése jócskán túlmutat egy kérdőíves kutatás keretein, a lehetséges okok kiválasztására is megkértük azokat a válaszadókat, akik úgy nyilatkoztak, hogy már legalább egyszer megcsalták partnerüket. Pozitívumnak tekinthető, hogy kevesen, mindösszesen 8 %-nyian írják a hűtlenséget alkohol és egyéb tudatmódosító szerek számlájára. A válaszadók többsége e helyett a kapcsolatukban megmutatkozó szexuális (17%) vagy érzelmi (36%) hiányérzetre vezeti vissza a döntését, míg egy további 20% – saját meglátása szerint – egyszerűen csak kalandvágyát elégítette ki a félrelépéssel.
Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!
Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!
***
Módszertan: Az eredményekhez felhasznált adatokat két különböző adatfelvétel segítségével rögzítettük mobilapplikációs adatfelvétel segítségével 2024 júliusában. A mintanagyság az egyes adatfelvételek során 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16-59 éves lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 és 59 év közötti lakosának lekérdezése eredményezett volna.
