Jártasságok és kompetenciák

Jártasságok és kompetenciák  

Így boldogulnak a magyarok a mindennapokban 

Hogyan értékelik a magyarok a saját jártasságukat és kompetenciájukat a mindennapi boldoguláshoz szükséges különböző területeken? Mennyire stressz és frusztráció forrása, amikor az adott területekre kell támaszkodni a mindennapokban? Honnan szerzik a tudásukat és hogyan látják a társadalom általános kompetencia-szintjét európai összehasonlításban? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ legújabb felmérés-sorozatunkban, amelyet országos reprezentatív mintán, mobilapplikációs adatfelvétel segítségével végeztünk. A kutatás 6 különböző területre fókuszált, amelyek közül hármat “hard skill” (vagy „reáltudás”) kategóriába szokott helyezni a közvélekedés – pénzügyi ismeretek, számítástechnikai ismeretek és műszaki skillek  pl. barkácsolás, szerelés stb. – és további hármat inkább “soft skill” (vagy „humánképességek”) jelzővel szoktak illetni  – nyelvismeretek, társasági-kommunikációs képességek és alapműveltség. 

A kutatás elején önértékelésre kértük a válaszadókat, azon belül is 5-ös skálán kellett elhelyezni, hogy az illető mennyire tartja magát jártasnak/kompetensnek az adott területen. Az első ábrán látható, hogy ami az önértékelést illeti, a többség nincs önbizalom híján: a területek többségében a válaszadók fele, vagy több mint fele “eléggé”, vagy “teljes mértékben” jártasnak tartja magát az adott területen, és csak egy 10-20% közötti kisebbség állítja ennek az ellenkezőjét. Fontos kivétel azonban a nyelvismeret: itt már csak a társadalom harmada ad kedvező önértékelést és ennél valamivel több (36%) negatívat. A magyarok a pénzügyi területen tartják magukat legkompetensebbnek, itt 56%-ot ér el a pozitív önértékelést adók aránya. 

Ábra 1.  Mennyire tartja magát jártasnak általában a következő területeken? (teljes népesség, %)

Lényegesen árnyaltabb a kép azonban, ha nem önértékelési oldalról, hanem stressz és frusztráció forrásaként közelítjük meg a kérdést. Itt már nagyobb a szórás területenként, de minden területen a válaszadók legalább 40%-a rendszeresen, vagy néha stresszel és válik frusztrálttá, ha azzal kell foglalkoznia. Megint csak az idegennyelv-használat az elsőszámú mumus, itt a válaszadók közel 70%-a éli meg stresszforrásként a megnyilvánulást, ezen belül is közel 40% érez így rendszeresen. A legnagyobb önbizalom az általános műveltséget és a technológiai jártasságot övezi, ezeken a területeken csak 40% körüli a szorongók köre. 

Ábra 2.  Szokott stresszt és frusztrációt okozni, ha az alábbi területek kérdéseivel kell foglalkoznia? (teljes népesség, %) 

Vegyes képet fest az is, hogy honnan szerzik tudásukat, ismereteiket a magyarok. A legtöbb területen a családi és ismeretségi kör az elsőszámú információforrás, különösen igaz ez a műszaki ismeretekre, ahol a válaszadók fele így nyilatkozott. Egyes területeken – különösen az általános műveltség területén– gyakori még a média, könyvek és filmek, mint információforrás (40%) szerepe, míg más tartományokban – különösen a nyelvismeret terén – a jelenlegi, és korábbi tanulmányokat jelölték meg elsőszámú forrásként (48%) a megkérdezettek. Érdekesség, hogy a jelenlegi, vagy korábbi munkahelyre relatív kevesen tekintenek úgy, mint az ismeretszerzés főbb forrására: csak a társasági skillek esetén haladja meg ezen tartomány részaránya a 20%-ot, az általános műveltség esetén pedig csupán 6% tulajdonít kiemelt jelentőséget a munkahelynek.

Ábra 3. Elsősorban honnan szerzi a tudását az alábbi területek kérdéseiről? (teljes népesség, %) 

Szerettünk volna arról is egy képet kapni, hogy melyik területet tartják a legfontosabbnak a magyarok a mindennapi érvényesülésben, illetve hogy az egyes tartományokon belül hogyan oszlanak meg a vélt fontossági szintek. A fontossági szintek eloszlásai alapján két jól elkülöníthető csoport emelkedik ki a területek közül. Noha mind a hat területet nélkülözhetetlennek, vagy fontosnak tartja a válaszadók túlnyomó többsége, a műszaki, műveltségi és nyelvi területeken ez a többség kb. kétharmados, a másik három területen (pénzügy, szociális skillek, számítástechnika) 80% körüli, vagy azt is meghaladó. Egyértelműen a pénzügyi területet tartják a legfontosabbnak a magyarok, az ebben való alapos ismereteket 35% egyenesen nélkülözhetetlennek és egy további 51% fontosnak tartja.    

Ábra 4. Szerinted az alábbi területek alapos ismeretei…? (teljes népesség, %) 

Végül, de nem utolsósorban európai összehasonlításra is kértük a válaszadókat, konkrétan arra, hogy a magyarok átlagos jártasságát hasonlítsák össze Európa más társadalmainak jártasságához képest ugyanezeken a területeken. Ebben az összehasonlításban az első kérdésben tetten érhető, egyéni önértékelésre vonatkozó magabiztosság tovatűnt. Ha a magyar társadalom egészét kell értékelni, akkor a többségi vélemény szerint minden területen a többi európai társadalom előttünk jár. Egyedül a műszaki terület az, ahol megközelíti az optimisták (akik szerint a magyarok több ilyen típusú ismerettel rendelkeznek) tábora a pesszimistákét (30 % a 34%-hoz képest), a másik 5 területen már szélesebb az olló. Megintcsak az idegen nyelvi tudás az, ahol a legnagyobb az észlelt szakadék: 66% szerint rendelkeznek kevesebb és csak 6% szerint több ismerettel a magyarok. De hasonló az összehasonlítás mérlege a pénzügyi területen is, itt 57%–nyi negatív értékelés áll 4% pozitív értékeléssel szemben. 

Ábra 5. Az alábbi területeken szerinted a magyarok, átlagosan, Európa más országaihoz képest…? (teljes népesség, %). 

Felmerülhet az a kérdés, hogy felfedezhetőek-e demográfiai különbségek annak tekintetében, hogy mennyire érzik komfortosan magukat a magyarok a szóban forgó területeken. Ennek megválaszolásához kivontuk az első önértékelő kérdésre pozitívan válaszolók arányából a negatívan válaszolók arányát és ennek a „nettó” mutató alapján hasonlítottuk össze a demográfiai csoportokat egymással. 

Ábra 6. Az önértékelési arányok nettó mutatója korcsoportok szerint (a pozitív és a negatív önértékelők közötti százalékos különbség) 

A korcsoportok közti különbségek leglátványosabban a számítástechnikai és a nyelvi területeken jelentkeznek. Míg a „nettó pozitív” önértékelők aránya a 16-19 éves korcsoportban meghaladja a 60 százalékpontot is, addig az 50-59 éves korcsoportban 20 alatt marad. Hasonló a képlet az idegen nyelvek területén: míg itt a legfiatalabb korosztály nettó mutatója 40 felett van, addig az 50-59 éves körében majdnem eléri a -40-et (azaz sokkal többen vannak köztük azok, akik negatív önértékelést adnak a területre vonatkozó kérdésre). 

Iskolai végzettség tekintetében a  hat területből közel 5-ben a diplomások lényegesen magasabb nettó mutatóval rendelkeznek az alacsonyabban iskolázottakhoz képest, azaz az iskolában töltött évek száma – illetve konkrétabban egy felsőoktatási diploma megszerzése – pozitív hatással lehet a mindennapokban is használt skillekre. Egyedül a műszaki terület a kivétel, itt – nem túl meglepő módon – a szakmunkás végzettségűek azok, akik a legkomfortosabban érzik magukat. 

Ábra 7. Az önértékelési arányok nettó mutatója iskolai végzettség szerint (a pozitív és a negatív önértékelők közötti százalékos különbség) 

Végezetül a nemek közötti különbségekre is kíváncsiak voltunk, már ami az egyes területekre vonatkozó önértékeléseket illeti. A népszerű sztereotípiának megfelelően a szociális skillek az a terület, ahol a nőknek magasabb a nettó önértékelésük, a többi területen vagy nincs lényegi különbség (általános műveltség), vagy a férfiakra jellemzőbb a pozitívabb önértékelés. Hogy ez a férfiak javára billenő mérleg mennyire tulajdonítható annak, hogy a férfiak hajlamosabbak pozitívan értékelni a saját tudásukat (adott esetben a valós tudásszinttől függetlenül) és mennyire annak, hogy inkább a férfiaknak „ kedvező” területeket vizsgált a kutatás, már túlmutat a kutatás ismertetésének határain. 

Ábra 8. Az önértékelési arányok nettó mutatója nemek szerint (a pozitív és a negatív önértékelők közötti százalékos különbség) 

Ha te is szeretnéd ehhez hasonló kérdésekben elmondani a véleményed, töltsd le az Opinio applikációt és válaszolj a kérdéseinkre – aktivitásoddal nem csak azt segíted , hogy alaposabban megismerhessük a magyarok álláspontját bizonyos kérdésekben, de pontokat is gyűjthetsz, amiket aztán kuponokra, ajándékokra válthatsz be, valamint nyereményjátékokon is részt vehetsz!

 

Ha te is szeretnél vállalatod számára gyorsan, releváns információhoz jutni, vedd fel velünk a kapcsolatot!

 

***

 

Módszertan: az eredményekhez felhasznált adatokat hat különböző adatfelvétel során rögzítette az Opinio Institute mobilapplikációs adatfelvétel segítségével 2024 május-júniusában. A mintanagyság az egyes adatfelvételek során átlagosan 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16-59 éves lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében. A mérések hibahatára 3,2%, azaz a fent bemutatott %-os arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 és 59 év közötti lakosának lekérdezése eredményezett volna.